EMBERSÉG, VALLÁSOSSÁG,MAGYARSÁGTUDAT

A Millenniumi Ösztöndíj sokkal több, mint egy koronázási jelvényeket ábrázoló plakett és egy kirándulás

            Tíz éve, a magyar államalapítás 1000. évfordulóján 25. érettségi találkozójukat ünnepelte Molnár Imre, Csáky Pál és Vanda Károly volt osztálya - 25 éve már a kezükben volt az érettségi bizonyítvány, azaz 25 tartalmas évet töltöttek el a nagybetűs Életben. Ezen a találkozón ők hárman megalapították a Millenniumi Ösztöndíjat, amelynek köszönhetően minden évben egy-egy diák, az immár, Fegyverneki Ferenc KIKI-ből és egy az ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumból részesül abban a megtiszteltetésben, hogy átveheti a vándorplakettet, illetve részt vehet egy hétnapos budapesti kiránduláson, mely során megcsodálhatják nemcsak a fővárost, hanem ellátogathatnak egyéb történelmi látnivalókhoz, és számos érdekes kulturális programban is részük lehet. (Természetesen ez minden évben változik, az előző évek programjairól minden Fészek-olvasó értesülhetett.)

            Idén én részesühettem abban a megtiszteltetésben, hogy átvegyem az ösztöndíjat, ráadásul nem is a szokványos keretek között  ,mivel a X., jelentős évforduló alkalmából atemplomban került sor az átadásra a Vanda Károly által celebrált  szentmise után.

Ezúton szeretném megköszönni az alapító tagoknak, a jelenlegi és a volt igazgató úrnak, a tanári karnak, különösen osztályfőnökömnek, mégpedig úgy, hogy az élménybeszámolót megelőzve néhány gondolatot közreadok.

Természetesen a Millenniumi Ösztöndíj sokkal több, mint egy koronázási jelvényeket ábrázoló plakett és egy kirándulás. Az alapítóknak – Molnár Imre szavaival élve – „egy tartozás lerovása.” Egy tartozásé, melyet ők éreztek egykori iskolájuk iránt és abbéli kötelességérzetük teljesítése, hogy támogassák a jövő nemzedékeit mind a magyarság, mind az emberség terén. Ez természetesen nem csak humanizmusukból eredeztethető, hanem abbéli vallásosságukból is, amelyet még az előző rendszer vészterhes időiben, és tiltó szavai közepette is megtartottak. Maga Molnár Imre mondta el, hogy az érettségi után az osztálya virágcsokorral jelent meg a templomban, és virágcsokraikat az oltár elé helyezvén imát mondtak az Úrhoz.

            De vajon érzi-e egy mai diák a „tarisznyát”? Vagy ennek súlya valójában a sok-sok év, és a 15. , 20. vagy akár 25. érettségi találkozóján minden diák hasonlóan érez? Meglehet, hogy a gimnáziumi évek alatt a sok diák mind észre sem veszi a folyamatosan telítődő tarisznyát. A tarisznyába kerültekből Molnár Imre az emberséget, a vallásosságot és a magyarságtudatot emelte ki.Ahogy mondta, mindenképpen fontos, hogy elsősorban magunkat, mint embereket, mint humanista lényeket, mint az emberi fajt képviselni tudjuk a Földön. Elvére az embert az állatok birodalmától – többek között – a nem ösztönös érzelmek választják el. Ilyen érzés a hála is. Elvégre egy állat érezhet hálát, azonban ez a hála inkább az ösztönös ragaszkodás és a „partnerként” való elfogadás ösztöne; azonban az embereknél ez félig-meddig tudatos lelki folyamat, mely során morális tartozást érzünkmás embertársuk vagy egy csoport iránt. Azaz az emberség fontos, hogy az ember nap, mint nap tanúbizonyságot tegyen arról, hogy a Teremtő joggal adta neki a feladatot: „Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”

            A vallás szintén fontos erény az ember életében, elvégre ez is egy olyan jellemző, amely semmilyen más teremtményben nem lelhető fel. A vallás erkölcsi előírásaival rendet és békét teremt(ene) a Földön. Természetesen a Szentírás és a pápa hívó szavára sokan nem figyeltek már a történelem folyamán, így kirobbantak a háborúk. Csak remélni lehet, hogy a történelem ezek viharos szakaszaiból levonta a következtetést az egész emberiség.

            A magyarságtudat és hazaszeretet pedig, mint a Molnár Imre által harmadiknak említett erény szintén elengedhetetlen az ember identitása szempontjából. Elvégre az ember a pszichológiai megfigyelések alapján is „társas lény”, azaz ösztönösen bizonyos csoportokba vágyik. Elvégre, ha a különböző csoportok megtanulnak békében egymás mellett élni, akkor nem csak a világbéke eléggé elcsépelt fogalmát kapjuk. Ilyen – előre meghatározott csoport – a nemzetiség, mely kultúrájával és tradícióival nem csak az emberi identitáshoz járul hozzá, hanem színesebbé teszi a Világunkat.

Sasváry Nándor 7.G