Nagy öröm számomra, hogy az idei évben részt vettem a határon túli magyar fiatalok találkozóján, mely immár 14. alkalommal került megrendezésre. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Hegedűs Kitti helyett – aki a Millenniumi Ösztöndíj boldog tulajdonosa - elfogadtam a kirándulás lehetőségét, mivel ő a megadott időpontban nem utazhatott Budapestre. Így hát én is hálás köszönettel tartozom az ösztöndíj adományozóinak, legfőképpen Molnár Imrének, Csáky Pálnak, Vanda Károlynak, valamint az igazgató úrnak, osztályfőnökömnek és persze Kittinek.

 Izgatottan vártam az indulás napját. Megérkezve majd nyolcszáz fiatal közé csöppentem a Kós Károly Kollégium udvarában, ahol régi barátok találkoztak, de akadtak hozzám hasonlók, akik először vettek részt ezen a rendezvényen. A délután folyamán mindannyian kipakoltunk, és estére az Budapesti Operettszínházba mentünk. A megnyitó elején a programigazgató köszöntötte a résztvevőket, majd Rómeó és Júlia szerelmének történetét tekintettük meg Shakespeare színműve alapján. A következő napon az ismerkedésé volt a főszerep. A különböző országok gasztronómiai- és fotókiállítással készültek. Ízelítőt kaptunk bigosból, kabanaszból, mazurekből, ferentőből, macsánkából, kulenből, borvízből, ribizliborból stb. Minden nemzet a saját különlegességét hozta el Magyarországra, melyből igen jó lakoma kerekedett. Ezután a retrodiszkó remek lehetőséget nyújtott a további ismerkedésre. Másnap Radnóti Miklósról, Benedek Elekről és Kazinczy Ferencről hallgattunk néhány előadást. Programokból válogathattunk, mint például táncház, színház, múzeumok megtekintése. Talán az egyik legfergetegesebb nap következett ezután. A reggelt a Parlament látogatásával kezdtük. Kb. 50 perces séta során az épület fő lépcsőjét, Kupolatermét, a koronázási jelvényeket, valamint az Alsó- és Felsőházi üléstermet néztük meg. Eddig úgy gondoltam, a magyar főváros nem fog újdonságot mutatni, hiszen már jó néhányszor bejártam látnivalóit. De amellett, hogy valóban új helyekre ellátogattunk, teljesen más volt több száz diákkal, baráttal szórakozni Pest utcáin. A nap folyamán megcsodáltuk a Jeruzsálemből származó kincseket a Szépművészeti Múzeumban, jártunk a Terror Házában, a Budavári Labirintusban, és még sok érdekes helyen. A városnéző séta után a Fővárosi Nagycirkusz előadása és a Vidámpark attrakciói feledtették a nap fáradalmait. A 120. évforduló tiszteletére rendezett gálaműsorban fellépett a magyar és nemzetközi artistaművészet színe java. Ezután mindannyian őrült gyermekként rohangáltunk a hullámvasúttól a gokart pályáig, pedig  nagyrészt már betöltöttük a tizennyolcat. De pont ez volt a jó az egészben. A sokáig elhúzódó móka és kacagás után nem sok kedvem volt reggel felkelni, így hát sokáig az ágyban lustálkodtam, majd egymagam vágtam neki a nyüzsgő városnak. Azokat a nevezetességeket néztem meg, melyek kimaradtak a tervekből és az én számomra érdekesek voltak. Vacsora után az Uruguayból, Argentínából és Brazíliából érkezett magyar fiatalok zenében, táncban és szavakban vallottak arról, hogyan ápolják hagyományaikat. A közösségi est latin-amerikai táncokkal zárult. Az elkövetkező két nap kirándulás volt a kirándulásban. Idén a Felvidéket érte a megtiszteltetés, hogy fogadja a Vendégségben Budapesten résztvevőit. Kassa volt a cél, de útközben jártunk Sárospatakon, Rákóczi emlékhelyein, a Krasznahorkai várban, a betléri Andrássy-kastélyban, az Ochtinai- ill. a Gombaszögi cseppkőbarlangban és a Megyerhegyi tengerszemnél. Kazinczy Ferencet pedig otthonában, Széphalmon „látogattuk meg”. A kassai városnéző séta keretén belül megcsodáltuk a Szent Erzsébet-dómot, II. Rákóczi Ferenc sírját, valamint magát a várost. Felvidéki túránk a gombaszögi gálaműsorral zárult. Mivel innen éjjel érkeztünk vissza, másnap délig pihentem, kihagyva egy néptáncbemutatót. Egy jó mozi meg némi szórakozás tökéletesnek tűnt erre a napra, s ezt a nyugis délutánt egy teljes napi strandolás követte. Ezt nagyon vártam. Mindenki kedve szerint mehetett vízi versenyekre, élvezhette a nap melegét, és nagyokat úszhatott a medencékben. Az estét egy hangulatos sétahajózással töltöttük a Dunán. Festői látvány a kivilágított Budapest! Közben zene és mulatozás!

Utolsó napra maradt a tudás fitogtatása. Történelmi és irodalmi vetélkedőkön vettem részt. Bizonyos előnyöm volt a távoli országok magyarjaival szemben, így meglepően jó eredményeket értem el  A tábor végére már csak a „nagy buli’’ maradt, ráadásul nem kis színvonallal. Mire véget ért, lassan pakolni kellett. Reggel elbúcsúztunk barátainktól, s indultunk haza, ki-ki a saját országába.

Rendkívül jól éreztem magam, őszintén remélem, hogy a következő években utazók legalább ilyen csodás élményekkel gazdagodnak. Óriási megtiszteltetés volt számomra a Felvidéket és iskolánkat képviselni.

Gáspár Zsolt, 8.G