2008 júniusában ismét megrendezésre került az immár hagyománnyá vált millenniumi ösztöndíjátadás, melyet az idén iskolánkból Kanta Róbert 7.G osztályos tanuló érdemelt ki. Ez alkalommal sem csupán egy szimbolikus emlékplakettet, valamint egy oklevelet vihettek haza, hanem részt vehettek egy egyhetes budapesti kiránduláson is, többek között Molnár Imre jóvoltából. Kanta Róbert így nyilatkozik az eseményekről:

Mikor még az alsóbb osztályokba jártam, nagyon csodáltam azokat, akik millenniumi ösztöndíjat nyertek, és megvallom őszintén, picit irigyeltem is őket. Biztos voltam benne, hogy nekem ilyen megtiszteltetésben sosem lesz részem. Szinte hihetetlen volt számomra, mikor az osztályfőnök elárulta, hogy az idén én kapom majd a díjat, emellett nagyon örültem, mert egy elvetett álom valósult meg ez által.

A kirándulás 2008. június 29-én, vasárnap vette kezdetét. Nem tudtuk, milyen programra számíthatunk, ugyanis Imre bácsi ezt meglepetésnek szánta. A Hősök terén találkoztunk vele, ahonnan máris a „koleszba” mentünk, ahol elszállásoltak minket. Imre bácsi máris bemutatta nekünk Budapest egyik jellegzetességét, az Egyes Metrót. Tudniillik a londoni metró után ez a metró közlekedett másodszor Európában és először Budapesten. Mikor megérkeztünk a kollégiumba, rengeteg gyerek jött – ment a folyosókon, nagy volt a lárma. Imre bácsi csak ekkor árulta el, hogy egy programba iktatott be minket, amely már 13-dik esztendeje kerül megrendezésre Vendégségben Budapesten címmel. Ez a program minden évben „összegyűjti” a világ több országában élő magyar fiatalokat, és egy 10 napos kirándulásra hívja meg őket, amiért cserébe néhány fellépést vár el a résztvevőktől. E rendezvény igazgatója Goldschmied József, akinek mi is köszönhetjük ottlétünket.

Első nap máris egy feledhetetlen élményben volt részünk: megtekinthettük Sylvester Lévay – Michael Kunze: ELISABETH című musicalét. Fergeteges volt az egész darab, nagyon jól szerepeltek úgy a színészek, mint a zenészek. Az előadás végén mintegy 10 percnyi álló tapssal köszönte meg a közönség a fergeteges produkciót. Ezután felvételről megtekinthettük a Futball Európa - bajnokság döntőjét. Ebből is látszik, hogy a szervezők mindenre gondoltak.

A második napon a több mint 13 ország népművészeti, gasztronómiai és fotókiállítása került megrendezésre. Szó szerint és átvitt értelemben is belekóstolhattunk a különböző országok szokásaiba, hagyományaiba, de főként jellegzetes ételeibe és italaiba is. Kis ízelítőként néhány finomság: őzpörkölt, palóc lakodalmas ételek, pánkó, szalonna, túró, hagyma, kolbász, mácsanka, tócsni, sztrapacska, borvíz, fenyővíz. Ezután az Overdrive együttes koncertjén élhettük ki magunkat, amely a ’70-es, ’80-as évek rockzenéjét elevenítette fel.

A harmadik napon Visegrádra látogattunk el, ahol többek között a visegrádi Fellegvárat tekinthettük meg, valamint ízelítőt kaptunk egy közép- és reneszánszkori harci bemutatóról a Salamon – toronyban, nem messze a Fellegvártól. Mivel az egész rendezvény a reneszánsz jegyében telt, ezért megrendeztek egy bizonyos „reneszánsz olimpiát” is, amelyen a résztvevők maguk a határon túli magyar fiatalok voltak. Este a visegrádi Mogyoróhegyen tábortűz melletti közös éneklés volt.

A negyedik napon Budapest látnivalóit szemlélhettük meg. Molnár Imre elintézte számunkra, hogy bejuthassunk a Parlamentbe, ami felettébb nagy élmény volt számunkra, ugyanis bárki nem juthat be erre a különleges helyre. Csodálatos volt belül a sok aranyozott dísztárgy és dekoráció. Egy életre szóló élmény volt ez számunkra. A parlamenti látogatás után megtekinthettük az Űrállomás című 3D filmet az Aréna Plázában. Ehhez foghatót sem láttam még előtte, ajánlom mindenkinek kipróbálni a 3D mozit. Ezután Cirkuszparádé volt a Fővárosi Nagycirkuszban majd egy szédítő est részesei lehettünk a Vidámparkban.

Az ötödik napon a két Komárom jellegzetességeit figyelhettük meg. Először a Monostori Erődöt fedezhettük fel Komáromban. Ezután megrendezésre került az Olimpiai minimaraton, amely az Erzsébet-híd magyarországi hídfőjétől a komáromi Klapka-térig tartó futást foglalta magába. A Klapka – téren én is felléptem a hozzánk igen közelálló Krasznahorka büszke vára című dallal. Este a Kárpát – medencei sokadalom megnevezésű rendezvény került megrendezésre.

Számunkra az utolsó nap a bécsi kirándulás volt, ugyanis ide is ellátogattunk. Délelőtt városnézésen vehettünk részt, ahol megismerkedtünk Bécs város jellegzetességeivel, valamint történelmi múltjával. Délután viszont az Égtájak Fesztiválján vehettünk részt, ami egy menettánccal egybekötött felvonulással vette kezdetét. Ezután lépett fel a rengeteg fellépő jobbnál jobb programokkal. Többnyire népi előadások voltak, de akadt itt énekes kvintett és szimfonikus zenekar is. Nem győztem csodálni az előadókat, nagyon elégedett voltam az egész fesztivállal.

Az elkövetkezendő napokban ellátogatott a „vendégségbe” Csollány Szilveszter és ifj. Knézy Jenő is, de mi már sajnos nem tudtunk ott maradni a rendezvényen különböző okok miatt. Viszont ez a pár nap kirándulás fergeteges volt, és ki nem mondható öröm volt számomra, hogy egy ilyen megtiszteltetésben részesültem. Kívánom, hogy még sok embernek legyen része ilyen örömben, mint nekem volt. Ezúttal szeretném megköszönni mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy én egyáltalán eljuthattam idáig, külön köszönöm Molnár Imrének a rengeteg támogatást, továbbá azoknak, akik engem e nemes megtiszteltetésben részesítettek. Külön köszönet illeti továbbá az igazgató urat, a tanári kart, valamint diáktársaimat is.

                                                                                                                      (Kanta Róbert, 8. G)