Diákönkormányzat

Diákönkormányzat

Ott voltam a 2009-es diákönkormányzati szabadegyetemen

Az idei tábort Romániában, Barátkán rendezték meg kb. 80 romániai és két felvidéki diák részvételével. Izgalommal telve, nagyobb bakik nélkül elértünk Nagyváradra, kissé megnyugodtunk, innen már nem lehet baj. Aztán mégis egy kicsit berezeltünk, mikor a peronon kemény 3 perc után sem jelent meg senki, akinek "Heló dökszabosok, itt vagyok!" tábla lógott volna a nyakában. Mire meggyőztük magunkat, hogy csak nem hagynak itt és hát mi ráérünk, megjelent  Gólya, és betessékelt az autóba. A városban még akadt egy kis elintéznivalónk (lengyel turisták buszmegállóba szállítása, projektorkerítés, a város templomainak aprólékos megfigyelése stb.), de nem egész két óra alatt eljutottunk Bratcára, fel a hegyre, a táborba. Imola, a MAKOSZ (romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) elnöke széles mosollyal fogadott, megtudtuk, hogy Evelyn (az egyik csoportvezető) szereti a katicákat és pillanatok alatt a fehérházban találtuk magunkat (a szervezők főhadiszállása), ahol kaptunk programot, mappát és névtáblát is (amin csak egy kicsit volt elírva a nevem). Sajnos az első csoportmunkák már lezajlottak, de a csoportom így is tárt karokkal fogadott, gyorsan be tudtam hozni lemaradásomat.

Első előadásunk a "Diákönkormányzatiság napjainkban" címet viselte. Rengeteg alap-, de mégis új dolgot tanulhattam már az elején, úgy éreztem, már ezért megérte eljönni. Az esti fakultáción játszottunk. Egy ismeretlen bolygón íratlan szabályok szerint vezettük miniatűr társadalmunkat a túlélés felé vezető úton. A végére igazán izgalmas vita kerekedett az emberi jogok betartásáról illetve a kivételekről. A következő 3 nap délelőttjeit rendezvényszervezési tréningen töltöttem. Annyi ötletet, tippet, tapasztalatot gyűjtöttem, hogy ha kiteríteném, talán a Földet is körbeérné.

Voltam Diákújságírás fakton is, csakhogy érezzétek, mennyire törődök a Fészek olvasóival :) A délutánok csoportmunkával teltek, ahol mint egy DÖK működtünk a tábor ideje alatt. Nevet választottunk, volt emblémánk és kabalánk is. A számomra talán legélvezetesebb esti fakultáció a személyes menedzsment volt, ahol egy befutott rendezvényszervezőtől kaptunk tanácsokat, hogyan igazgassuk úgy életünket, hogy az élet minden területén sikeresek lehessünk. Tudtátok, hogy az ember hatodik fokon mindenkit ismer?

 Az esti programok szintén klasszak voltak. Első este ismerkedős játékokkal és egy csapatépítő logikai játékkal szórakozattak bennünket. Második este Dökopolyt játszottunk. Mi KUKISZok, sajnos túl sokat nyaraltunk, így a rangsor alján végeztük, de így is nagyszerűen szórakoztunk. Egy másik este több helyszínen folyt az időtöltés, én a pókerasztalnál próbáltam minden zsetonból kiforgatni társaimat. Hát nem sikerült. :( A csoportmunkák célja az volt, hogy közösen megszervezzünk egy programot, mellyel utolsó előtti este elszórakoztatjuk a többieket, és a többiek is jókat versenyezzenek ezalatt. Mi taroltunk a vetélkedőkben, és a visszajelzésekből ítélve a mi tányéros-vizes futamunk is bomba jó volt! :D Az utolsó teljes napon két előadást hallgattunk a romániai oktatási reformokról, ami engem nem érintett igazán, de azért túléltem. :D  Az esti tábori színpadra mindenki összeállított egy 10 perces paródiát a tábor pillanataiból szemezgetve. Majd a záróbulin mindenki jól kitombolta magát és búcsút vett a helytől és a friss, ropogós ismerősöktől. Reggel már csak pakolásra és néhány yahoo ID cserére jutott idő, majd mindenki hazautazott a sok újdonsággal, hogy fellendítse DT-jét (diáktanács= DÖK). Nemcsak a nyár, de életem egyik legnagyobb élménye is volt ez a tábor. Az ottani emberek elfogadása és nyitottsága nem mérhető az itteniekéhez. Úgyhogy irány a DÖK, aktívkodjatok, hogy ti is eljuthassatok ilyen és ehhez hasonló remek programokra a jövőben.